Azok, akik transzcendens értékvilágról tudni sem akarnak, kénytelenek az imádságból fakadó élet­értékeket észrevenni. A „Christian Science" nevű ameri­kai szekta - mely ma már Európában is elterjedt - ugyan­csak az amerikai üzletes metafizikával bizonygatja, hogy a világból a rosszat, a betegséget, halált csak a vallásos gon­dolkozás erős önszuggesztiója űzi ki. Természetes, hogy e szuggesztióban az imádságnak, elmélkedésnek nagy a je­lentősége, íme: az egocentrikus ember visszatér az imád­sághoz. A pragmatizmus igazolja a régi közmondást: aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre. A mai világka­tasztrófa éppúgy megtaníthatja az embert imádkozni, mint egy tengeri vihar.

A tények másik sorát magában az Egyházban láthat­juk. Hogy a liturgikus mozgalom ma már világszerte hat és a hívek millióinak adja a kezébe magát a Misekönyvet imádságos könyvként, hogy ezáltal a közös imádságtól el­szokott, misére csak unatkozni járó hívő a liturgiában a jámborság, a lelki élet gazdag forrásaira bukkan rá, az ta­gadhatatlan tény. Az imádság metafizikai valója az Isten és ember érintkezését rejti magában.

(Az IMÁDSÁG ÉRTÉKELÉSE...)