Az Egyház párhuzamba állítja a házasságot és a szü­zességet. A házasság szentségi méltóságát az Egy­házban semmisem csorbítja. A házastársak szeretete képe, jele annak a szeretetnek, mellyel Krisztus szereti az Egy­házat. A szüzek nem a kép után, nem a jel után vágyakoz­nak, nekik nem a földi nász a kívánatos, hanem: a nagy titok, Krisztus szeretete. Ennek a „nagy titoknak" a szere­tete emeli a szüzességet a házasság fölé.

Ahogy a valóság értékesebb, mint a kép, éppúgy az a szeretet, mellyel valaki szívét-lelkét Krisztusnak adja szűz tisztaságban, értékesebb, mint a házastársi szeretet Ez: jel­kép, amaz: titkos valóság. „Tehát - úgymond az apostol -aki házasságra adja szűz leányát, jól teszi; de aki nem adja házasságra, jobban cselekszik." Az Egyházban a Szentlélek osztogatja az adományokat. Ezt a szeretetet, mely Krisz­tus szeretetét egész szívvel és sértetlen testtel akarja viszo­nozni, szintén a Szentlélek adja. Áldozatot áldozattal kell viszonozni. Krisztusnak a sértetlen királynak áldozatát a szüzek azzal viszonozzák, hogy sértetlenül adják át magu­kat „zsengéül" zsenge áldozatként Istennek és a Bárány­nak.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)