Az Egyház papja: közvetítő Isten és emberek közt. Emberek közül választatik, hogy értük éljen, hogy ügyeiket Krisztus előtt képviselje. Ezért áll a templomban az oltár (az Isten trónusa) és a nép között. Hogy közvetí­tő hatását kifejezze, minden fontosabb könyörgés és cse­lekmény előtt a nép felé fordul: „Az Úr veletek" — És a te lelkeddel! Per Christum - az Űr által, az Urban kapcsolja össze a híveket Istennel. Az Isten színe előtt áll, mint Mó­zes a hegyen, hogy népét az Úrhoz vezethesse. A könyör-géseket is többes számban mondja rendszerint, hogy min­dig a néppel együtt érezzen, rajta szánakodhassék.

Az áldozat, melyet bemutat, a nép áldozata is; mind­azoké, akik az egy Test közösségébe tartoznak, aldk Krisz­tusnak, a szőlőtőnek venyigéi. Krisztus önmagát adja ál­dozatul. A papnak is egyesítenie kell a maga áldozatát Krisztuséval. Ezért kívánja tőle az Egyház a lemondást a családi életről, a coelibatus¹²⁴ által. A józanságnak lelkét kapta, ezért kell a keresztény mértékletességnek, önmeg-tagadásnak, aszkézisnek szellemében élnie. Krisztus pap­sága - a kenyér színében mutatja be az örök áldozatot.

(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)

124. Coelibatus - cölibátus, papi nőtlenség, a klerikusok önmegtartóztató állapota.