A szent helyek hangulatát azonnal megérzi, aki kö­zelükbe jut. Pedig a Monté della Guardia (Őr­hegy) hátán nem vonta meg a szent kört senki, nincsenek feliratok, melyek a profánokat távol tartanák és hallgatást parancsolnának. Vasárnap dél van, lenn és fenn szólnak a harangok, a hegyen ünnepi nyugalom. A templom előtt pár kegytárgyas bódé. Különös, hogy árusaik nem kiabál­nak, és nem tolakszanak. Megkap az az áhítat, mely eze­ken az asszonyokon látszik. Mi hozza őket és mit visznek a Szűzanya elé?A templom, meg a zárda ott áll szemünk előtt. Oszlop-csarnokos homlokzata, szép ívvel kanyarodó lépcsős fel­járója felett széles dobon szűk kupola. Körvonalai magas­ba lendülnek. Nem úgy, mint a gótikus tornyok, hanem mint a magasba szálló harangok. A föld fölött nyílnak ki, de a magasságokban énekelnek, Fények és színek, meleg, lágy színek fürdőjébe lép az ember a Madonna templomába. A kupola magas abla­kaiból a napsugár a boltozatra hull, hol égi és földi jelen­ségek olvadnak össze a képek kék és arany tónusában, a Szűzanya égnek emeli a Fiát, XV. Benedek békét könyö­rög a földnek.    

(Szent Lukács Madonnája)