Volt idő, amikor a tihanyi visszhang elnémult, mert leégett a templom, amelynek falába a visszhang nimfája rejtőzködött. Aztán megint megkapta otthonát. Lécs Ágoston apát a XVIII. század derekán eltakarítot­ta a romokat, megmentette az ősi templom kriptáját és nagyjában a régi templom méreteit követve, azokat a tor­nyok felé kibővítve felépítette barokk stílusban a monos­tor új templomát. Ahogy a középkori magyar építészet a román stílusban talált önmagára, úgy a barokk lett a meg­újult ország építési formája. A gótika a középkorban ná­lunk ritkán jutott el a néphez, a falvakba. A magyar falu templomformájának jellegzetes alakja a román és a ba­rokk templom. Mind a kettő rokon: a latin szellem a szü­lőanyja. A latin szellem, mely évszázadokon át a katoliciz­musban, majd a humanizmusban volt éltetője a magyar kultúrának.
A tihanyi templom ékes faragású oltárait, szószékét, kórusmellvédjét, orgonáját érdemes összevetni - az alapí­tólevéllel. Ezt egy püspök írta, azokat egy laikus testvér fa­ragta. Mind a ketten tehetségük javát akarták adni, de ha a részleteket nézzük, valami fancsali vonást látunk rajtuk.

(RÓMAI ROMOK - RÓMA SZELLEMEI)