A szentek is átélik a lelki-szárazságnak nevezett ál­lapotot, melynek ép a kellemes érzelmi mozzana­tok hiánya a jellemzője. Istenszeretetük akkor is inten­zív marad, hiszen ilyen állapotban is heroikus erőfeszíté­seket tesznek az Istenért, az erkölcsi erények megtartásá­ért. Ebből látszik leginkább, hogy a szentek istenszeretete nem pusztán érzelmi tény (legkevésbé sorolható az érzé­ki élmények közé, bár ezekre is visszahat), hanem főképp az akarat ténye, mely erejét, intenzitását megőrzi az érzel­mek intenzitása nélkül is.
A heroizmus, a hősiesség, melyet a közvélemény és a kánonjog a szentek erényeinél megkíván, szintén az aka­rat intenzitására vezethető vissza. Semmiképp sem jelen­ti a puszta érzelmi intenzitást, mert az érzelmek bármi­nő erőssége nem elég ahhoz, hogy valaki szent legyen. Az akarat ereje, intenzitása önmagában nem mérhető, csak eredményeiben, hatásaiban.
A heroizmus, mint a szentek erényeinek akarati erős­sége (hősiessége) azokon a tényeken fedezhető fel, me­lyek amaz erényből fakadnak, továbbá azon akadályo­kon, melyeket gyakorlásuk, megvalósulásuk céljából le kell küzdeniük.

(A SZENTEK LÉLEKTANA)