Minden kultúra, legyen az indián, babyloni, egyip­tomi vagy földközi tengeri - a természet adta le­hetőségeknek, az emberi ész és kéz munkája által való ki­dolgozásából, alakításából fakad.
Ezt a forrást, ezt a kultúrtényezőt a nemzetek apostola nemcsak szóval hirdeti, hanem saját kezével is gyakorolja, mint a sátorlap-készítés fizikai munkáját... abból Ő maga számára kenyeret teremt, hogy ne szoruljon híveire, bár joga volna - szellemi munkájából, az apostolkodásból és az oltár szolgálatából megélni...
Szent Pál hirdeti a munka általános kötelességét (aki nem dolgozik, ne is egyék - ő mondja ki), hirdeti az em­beriség egyetemes szolidaritását abban a formában, mely­nek minden szocializmus és demokrácia csak torzított le­egyszerűsítése.
Az egyén és a társadalom, az individualizmus és a kol­lektivizmus ellentétét ő Krisztus misztikus testének egy­ségében oldja fel, melyben az egyház minden munkája, imádsága, szenvedése - valamiképp az egész szervezeté lesz, mégpedig azért, mert az egyén tagja az egésznek, tag­ja annak a szervezetnek, melynek Krisztus a Feje... 

(Tre Fontane)