Az ember néha nemcsak mint az ország tagja ér­tékes, hisz lelke, üdve egyéni értéket jelent. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lel­kének pedig kárát vallja. Meg kell találnia az elrejtett kin­cset, gyűjtenie kell az élet kincseit az örök életre, megőriz­ni a menyegzőre a menyegzős ruhát és olajmécsét készen kell tartania. Az ember egyéni értékelésébői származik Jé­zus erkölcstanának individualizmusa. Ez azonban nem kerül ellentétbe az Isten országának szervezetével.
Az embernek be kell állnia a munkába, még ha csak este kap is megbízást, hogy bejuthasson az Atya országá­ba, ahol sok lakás van. Bűnbánat, hit, megkeresztelkedés teszi az Isten országának tagjává az embert. A másvilági élet boldogságát az Atyánál való lakás, a Fiú menyegzőjén való részvétel képeibe öltözteti. A kárhozat az Isten orszá­gából való végső kizárás és szenvedés az örök tűzben.
Az egyéni élet másvilági sorsa akkor dől el, midőn a ha­lál megjelenik, mint tolvaj az éjszakában. Az utolsó ítélet, melyet a test feltámadása előz meg; az emberi történelem lezárása, az ítélet tárgya elsősorban az embereknek egy­más iránti tettei.

(Egyetemes vallástörténet)