Az Egyház legnagyobb gondja, hogy Krisztust mél­tó helyettesek képviseljék a földön. Törvényeinek jó része a papság nevelését, életét szabályozza, hogy a pa­pok példájukkal és szolgálatukkal megszenteljék a híve­ket.

Akik az Egyház szolgálatára hivatást éreznek maguk­ban és az Egyház a püspök ítélete szerint erre alkalma­saknak reméli őket, azokat gondos nevelésben részesíti, összegyűjti Őket szemináriumaiban (veteményes kertjei az Egyháznak), megadja nekik azt a tudományt, mellyel Krisztus papja - a világ világosságává válhat. A középiskolai általános műveltség megszerzése után még hat esztendeig oktatja őket a keresztény bölcselet­ben és hittudományban, Ez mind arra szolgál, hogy a hí­vek „szolgálatának munkájába" alkalmas, méltó munká­sokat állíthasson. A kisebb rendekkel, az alszerpapi és szerpapi rend fel­adásával a püspök fokozatosan készíti elő őket az áldozó­papi rend szentségére. A keresztény jámborság eszközeivel, lelkigyakorlataival nevelik a papságra készülők lelkiéletét, hogy erkölcseik­ben is hasonlókká legyenek az isteni Mesterhez.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)