Bizony kár, hogy (Anonymus) „szerelmes" pillantá­sának csak érzelmi visszhangját írta meg és így ne­kem keli pótolnom örvendezésének tárgyát. A Bakony-tól Győrig követhette a Pánzsa völgyének irányát és onnét vissza a sokorói hegyvonal lejtős oldalán megint rejtőz­ködő falvakat látott; tán még egy-két romot is a Savaria sicca 65területén. Szemét megragadták azok a messzeségbe összefutó vonalak, melyek a völgy, hegy, ég, fény- és árny­különbségeit a Bakony előtt elterülő fennsíkba olvasztot­ták, hogy aztán a Bakony hegyvonalával elzárják a látóha­tárt, Mór felől a halmok ütemes crescendóban emelked­tek, közben tevehátszerű púpok domborodtak fölöttük, a Szuhának nyerge ült köztük, míg a Kőröshegy csúcsától megint szelíd lejtéssel szállt alá a hegyvonal a Balaton felé. Ezek a hegyek nem szűkítették össze az égboltozatot, ha­nem utat engedtek a szemnek és képzeletnek; messze táv­latokat hagytak sejteni. A Névtelen fölöttük Csaba útját, mellettük, körülöttük a hét vezér útját kereste. A magyar földet előtte széppé a magyar műveltség, értékessé, a ma­gyar történelem tette. Van érzéke nemcsak a nagy pers­pektívák, hanem a lélek mélysége iránt is.

(Pannónia szépsége)