A visszhang nimfájának természetét nehéz kiismer­ni, hiszen azt mondja vissza, amit kíváncsiak szá­ja belekiált. Néha tán a szellő, a fák lombja tompít, elnyel egy-egy hangot, és akkor a visszhang módosítja a bekiáltó szavát. A Balaton nyugalma vagy vihara nyomot hagy raj­ta, a látogatók hangulata is megérzik a visszhang szaván. Mégis az az érzésem, hogy a tihanyi visszhang a haza és a nemzet balsorsát jobban érzi, mint boldogságának dalait. Bánatát sírja feléje a költő és a nemzet bú-baját vetették bele a nimfát rejtő templomfalba kilencszáz évvel ezelőtt az építők. A testvérharcban kora vesztét lelő király emlé­ke ott borong a tihanyi echo hangulatában és Tihanyból Madeirára induló király emlékére emelt Kálvária szembe­néz a templommal. Diákkoromban azt mondták, hogy a tihanyi visszhang számára a legjobb próbaszöveg Kisfa­ludy Mohács-elégiájának első sora: „Hős vértől pirosuk gyász-tér sóhajtva köszöntek."... Azóta a nimfa mintha szófukarabb volna; nem mond el ily hosszú hexametert; halad a korral és rövidebb magyar sorokat visszhangoz a látogatóknak. Például a Szózat első sorát: Hazádnak rendületlenül...

(A TIHANYI ÉCHÓVAL)

Pünkösd