Elfogadott elv az, hogy azon szentségek kegyelme éled. fel, melyek vagy állandó szentségi jegyet ad­nak (keresztség, bérmálás, egyházi rend), vagy bizonyos okok miatt az adott esetben ismételhetetlenek (mint pi. az utolsó kenet egyazon betegségben). Már pedig - bár a házasság nem ád szentségi jegyet (caracter), de állandó kö­teléket teremt a felek közt, úgyhogy ezen kötelék fennál­lása idején - a házasság is ismételheteden. Az adott elvek szerint tehát kegyelme feléled, ha a házasélet a bűn állapo­tából megtért a kegyelem állapotába.
Ennek a tannak is megvan a gyakorlati jelentősége; aki a hit szerint gondolkozik, azt egyrészt sarkalja arra, hogy a kegyelem állapotát megőrizze, másrészt pedig ösztön­zi arra, hogyha bűnbe esett, iparkodjék a szentségi kegye­lem segítségét visszaszerezni. Viszont - ez a tan alkalmas arra, hogy a szerencsétlen, megcsalt vagy elhagyott házas­társakat ösztönözze - élettársuk bűnének megbocsátására, megtérülnek imádsággal, jó példaadással, kitartással való előmozdítására. Jogosult ugyanis reményük, hogy a meg­térő bűnösnek az Isten mindent visszaad és a házasság ke­gyelmével annak békéjét felújítja.
 

(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)