A metafizikai távlatot nevezi Péter „Isten elhatáro­zott tervének és eloretudásának." Pál apostol pe­dig isteni ökonómiának, üdvrendnek. Ezt nevezi a hel­lén: mysteriumnak, az Isten elrejtett bölcsességének, me­lyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. A hellén misztérium, tan is volt, kultusz is volt, tisztulást, szabadulást váró közösség is volt.
A krisztusi misztériumnak is hasonló a szerkezete. Ben­ne van, mint a plátói ideában a reális tárgy, eszményét, ideáját találja meg minden vallásforma. Lényegesen ma­gasabb jellegű tehát minden más vallásformánál, hiszen ezt a krisztusi misztériumot nem ismerte senki ezen vi­lág fejedelmei közül, ez nem ennek a világnak a bölcses­sége, sem ezen világ veszendő fejedelmeié. Az isteni öko­nómia, üdvrend öröktől fogva készíti az emberiség szá­mára a megváltást. Vílágteremtés, bűnbeesés, a bűn ál­talános uralma, az emberiség szétválása, bálványimádá-sa mind csak út, föltétel a Megváltóhoz. „Ő a láthatat­lan Istennek képmása, elsőszülött minden teremtmény előtt, mert benne teremtetett minden az égben és a föl­dön, a láthatók és láthatatlanok, minden őáltala és őérette teremtetett."

(Egyetemes vallástörténet)