A szentáldozás latin neve: egység, közösség, communio. Mert a szentáldozás a legszorosabb egységet teremti meg: egyesít minket Krisztussal, az Ő éle­tével. Krisztus miatt, Krisztus által élünk és vele egyesü­lünk. Az Ő élete pedig az, hogy az Atyától és az Atyáért él. Mi belőle és vele élünk - az Atyáért.
Az Oltáriszentség nemcsak Krisztussal való egységün­ket jelenti és valósítja meg, hanem Krisztus titokzatos tes­tének tagjaival való közösségünket is. Az Egyháznak az egység alapvető ismertető jegye. Ez az egység pedig az Eucharisztiából ered. Az egész Egyháznak ugyanaz az áldo­zata, ugyanaz benne a szentségi Krisztus, aki a szentáldo­zással a híveket összeforrasztja: egy testté. Ennek a testnek az összetartója, éltetője, egységadója: a szentségi Jézus, aki a kenyér és bor színe alatt él és uralkodik mindörökké.
Az igazi egységet az egész világban: az Oltáriszentség jelenti. Ez nem puszta jel, mert benne ott él és működik a világegyetem összetartója, a szívek központja, a lelkek útja, napja: Krisztus. És itt imádkozik most is: ut unum sint: hogy egyek legyenek - az Ő összes hívei, az egész em­beriség.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)