Tudjuk azt, hogy a természet Alkotója maga is gon­doskodott arról, hogy a házastársi köteléket óvja, erősítse, fenntartsa — a természet erőivel. Ilyen természetes erők: maga a nemek egymásrautaltsága, mely által férfi és nő a természetes élet rendjében egymást mintegy kiegészí­tik és támogatják. Ezért különböztette meg az Isten a két nemet egymástól különböző, mégis egymásra utalt testi és lelki tulajdonságokkal. Magának a természetnek érdeke, követelménye a házassági kötelék állandósága. Ezt a köte­léket erősíti az egymásrautaltságnak tudati, érzelmi kifeje­zése, a nemek egymáshoz való vonzalma, a szerelem által. A házasságot lelkileg előkészítő és a házasságot fenntartó, erősítő szerelem a természet rendjében is az Isten gondo­lata, a természet Alkotójának akarata...
Ha ezek az erők nem is volnának a természet rendjében elégségesek a házassági kötelék épségben tartására, ott van még az a hatalmas harmadik— aki igazán hatalmas: maga a gyermek. A gyermek akkor is indítóerő a házastársi kö­telék fenntartására, amikor már sem a nemi egymásra­utaltság, sem a szerelem ereje nem tartja össze a szülőket.

(A HÁZASSÁG SZENTSÉGÉNEK KEGYELME)