A házasság szentsége — eszköze az isteni Gondvise­lés természetfölötti útjainak! Azáltal, hogy a há­zastársakat összeköti, hogy különböző érzésvilágú, lelkü­letű embereket összeforraszt, nemcsak az a célja, hogy a szíveket, az érzelmeket - tegye eggyé, hanem az is, hogy az egyik fél által a természetfölötti életet is átadja a má­siknak, íme a keresztény hitves feladata, isteni elhívatá-sa a mai világban! Akár férfi, akár nő, szentelje meg a há­zastársát, vigye közelebb Krisztushoz az Egyházhoz, segít­se a bűnbánatban, segítse az Úr testéhez való járulásában! De nemcsak a házastárs megszentelését célozza a házas­sági kegyelem, hanem a házasság gyümölcsének, a gyer­meknek megszentelését is... azokban, akik épen tartják, őrzik, hívő életükkel együtt működnek vele: hozzájárul a gyermekek megszenteléséhez. Ezáltal is beletartozik a há­zasság a praedestinatio (43) rendjébe. Bámulatos, mily mély­ségek rejlenek néha a szentarás egy-egy gondolatában. A hívő szülő gyermekei szentek lesznek, mondja Szent Pál. És a szentek élete nem ennek az igazságnak az illusztrá­ciója? Nem látni-e néha - egész családfákat, melyeknek ágai - szentek, mert a törzs is szent!

(AZ ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)

43. Preadestinatio - Előre elrendeltetés (predesztiná­ció). Az egyik legmélyebb és legnehezebb kérdése a keresztény teológiának. Megkülönböztetjük a pre­desztinációt a kettős predesztinációtól. Az előbbi a megigazulásra, az örök üdvösség elérésére irányul, míg az utóbbi a megátaíkodottságban való megma­radásra, az örök elkárhozásra is érvényes.