A pap - lelkiatyja lesz a hívőknek, tehát szüksége van arra, hogy lelke az önszeretet kereteiből minél job­ban kiemelkedjék, hogy Krisztussal együtt saját magát is, testét, vérét, vágyait, egyéni ambícióit oda tudja tenni az áldozat oltárára — az Egyháznak, a híveknek szolgálatára. A keresztény szülőket a szentségi kegyelem nemcsak egymáshoz kapcsolja, hanem lelküket kiemeli az érzéki szerelem önzése fölé és életüket, munkájukat — áldozatul kívánja a harmadik, a gyermek számára.

Hányszor fejeződik ki tragikus mélységében ennek az áldozatnak valósága: az anya meghal, a gyermek él. Es a férfi, akin a család fenntartásának, kormányzásának, gyer­mekei jövőjének gondjai szántanak barázdát. Az a párhuzam az egyházi renddel ugyancsak találó, sőt mondhatjuk: a házasság áldozata sokszor - a vértanúság­hoz is hasonlítható. És a vértelen vértanúság - néha ne­hezebb, hosszabb, nyomasztóbb, mint a hitért való hősi halál...

A házasság szentségi kegyelme nem pusztán ornátusa, dísze a léleknek, hanem életfakasztó, tevékeny erő.

(Az ÖRÖKÉLET FORRÁSAI...)