Kühár Flóris Vallomások és gondolatok
Napi Ima2 imádkozás 
Az az érzésem, hogy a barokk művészet közelebb hozza a másvilágot a földhöz, mint a gótika, A barokkban nem az Istentávolság, a distantia testesül meg, hanem az Istenközelségé. A gótikus tornyok úgy kapaszkodnak az égig, mint egy magasba igyekvő, megkövült sóhaj; a barokk kupolák úgy borulnak a földre, mintha az eget akarnák ráborítani. A gótikus ívek, bordák keresztező pontja belevész a homályba, rajtuk sejtések járnak, vagy kérdések: mi van mindenen túl?
A színes ablakok szűrt fényében úgy kell a szemnek alkalmazkodnia, mint mikor a napfényből lép át az alkonyatba. A gótikában minden egy messze célra feszül. Az ész problémákból sejtéseken át vergődik az Igazságig: a szem a színes félhomályban tapogat a bolthajtásokig; a szív misztikus sóhajokkal hívogatja a Végtelent.
A gótikus lélek mindig zarándokúton van, mert messze távol van a szentély, ahova egy életen át törekszik. Addig kezében a zarándokbot, derekán az öv; szívében a bűnbánat zsolozsmája, a Miserere és a De profundis108. Így kell általmenni a siralomvölgyén az irgalom hegyéig.
(Szent Lukács Madonnája)
108. De profundis - a mélységből. A 130. zsoltár kezdő szavai.