A régi legendák úgy tüntetik fel a szenteket, mint akiknek szentsége teljesen készen, kifejletten jött a világra; ahogy a mitológia képzelte el Paliasz Athéné szü­letését Zeusz fejéből. Az ilyen legendák arról mesélget­tek, hogy mennyire ki voltak fejlődve a csecsemő erényei, hogy imádkozott a bölcsőben, milyen csodák hirdették előre világra jöttét.

A valóság rendesen más, bár nem tagadjuk, hogy Isten előtt semmi sem lehetetlen... A szentek lelkiéíetének ki­alakulásában nincsenek a morális vallásosság kialakulásá­tól eltérő tipikus törvényszerűségek. A szentek is rendsze­rint fokozatosan hódítják meg eszményeiket, vallásossá­guk, jámborságuk a csírából zsenge hajtássá alakul és így erősödik.

Nem állítható az sem, hogy a szenteknél a megtérés ál­landó jelenség volna. Akárhányszor a megtérés éppen csak a lelki retrospekció¹⁶³ belevetítése előbbi életük folyamá­ba (a kis Teréz megtérése), máskor pedig a megtérés egyes mozzanatait fejezi csak ki a folytonos erkölcsi elmélyülés­nek, tisztulásnak. A megtérés csak rálépést jelent legtöbb­ször az új életútra, de nem mindjárt a szentség erényének megvalósulását.

(A SZENTEK LÉLEKTANA)

163. Retrospekció - visszatekintés