Nem hangzik-e most is világszerte az iskolák kated­ráiról a Catilina (57) elleni uszítás, nem mosolyog-e az iskola padjaiból éppúgy, mint a tavaszi ébredésből a Carpe diem, mely milliókat űz a pillanat virágainak lesza-kasztására, mint ahogy a kecskéket hajtja a maradék-lom-bok leharapására? Nem Caesar álmait kergeti-e ma is a vi­lág két hajtóereje: a fasizmus idelenn, délen, és a bolseviz­mus északon? Világuralom, világbirodalom - ez a cézári álom, mely nem tudott beleégni Caesar hamvaiba, hanem belefészkelt a világ minden cézárutánzatának agyába és szívébe, nevezték legyen Nagy Károlynak, Barbarossának, V. Károlynak, Napóleonnak, vagy Leninnek.
De lám — megint csak a kétértelműséget hajhássza a Roma aeterna (58). Ha gyűlöletet hirdet — osztálygyűlöle­tet - elfelejti, hogy a gyűlölet együtt hamvad el a szív­vel és az aggyal. És ha világuralomról álmodik, összeté­veszti az álmot a valósággal. Hisz épp erre az álomra bo­rult rá — épp itt, a fórumon, ahol a világbíró császárok di­adalívei alatt diadalszekéren vonultak a világuralom meg­szerzői - a legyőzött és mégis győztes barbárok által ide­hordott földréteg.

(RÓMAI LEVÉL III.)

57. Lucius Sergius Catilina - (Kr.e. 108-62) Római szenátor, aid arról vált híressé, hogy a II. Catilina összesküvéssel (Kr.e. 63-ban) meg akarta dönteni a Római Köztársaságot, különösen az arisztokrati­kus szenátust. Az összeesküvést Cicero leleplezte, így Catilinának el kellett menekülnie Rómából.

58. Roma aeterna — Róma Örök. Jellemzően a Római Birodalom örökkévalóságára utal.