Kühár Flóris Vallomások és gondolatok
Napi Ima3 imádkozás 
Cimabue és Giotto (91) kezdi, a reneszánsz és a barokk folytatja. Igazában egész művészettörténetet kellene írni, hogy a Krisztus-szemléletnek ezt az átalakulását Giottotól Guído Rení-ig vagy Rubens-ig szemlélhessük.
De nevek és művek felsorolása helyett elég szembeállítani a Szent Ferenc utáni Krisztus- képet a korábbival. Szent Ferenc előtt a „rex gloriae" (92) arcát festik, utána Jézust a jászolyban, vagy édesanyja Ölén. Az evangélium jelenetei kerülnek a templomok falára, ezek díszítik az oltárokat is: a mennyei Krisztus helyett az élet vándora jár a hívek előtt. így a „tegnapnak" Krisztus-képét jó ideig a hit, az igaz hit festette, alakította. Akár az Istent igyekezett kihangsúlyozni benne, akár az embert, mindkét irány egyformán tudta: Krisztus ugyanaz jászolyban, mint a keresztfán: nem lett más égi trónján sem. Gyökeres változást a „tegnap" Krisztus szemléletében a hit és a hitetlenség harca, az európai léleknek a humanizmussal és főleg a „felvilágosultsággal" induló hitehagyása idézett elő. A racionalizmus letörölte Jézus arcának isteni vonásait, nem látta meg szemében a Megváltó irgalmát, nem érezte ki tekintetéből a világ Bíráját.
(Krisztus képe tegnap és ma)
91. Cimabue, Giotto - Qmabue, eredeti nevén Cenni di Pepo (Giovanni) (Firenze, 1240 körül - 1302 körül) itáliai festő és mozaikművész, a késő gótikus festészet egyik legnagyobb művésze, Giotto di Bondone mestere. Giotto di Bondone (Colle di Vespignano, Firenze közelében, 1267 - Firenze, 1337- január 8.) firenzei festő, szobrász és építész, a korai reneszánsz, a trecento művészetének első jelentős alakja. Giotto abban az időben élt és dolgozott, amikor az emberek gondolatai és képességei felszabadultak a középkori korlátok alól.
92. Rex gloriae - Dicsőség királya