A jegyes szava:

Mindenekfölött az a fontos, hogy nagy szívbéli alázattal és hódoló tisztelettel, teljes hittel és Isten tiszteletére irányuló tiszta szándékkal fogjon hozzá az Isten papja e szentség készítéséhez, kiosztásához és vételéhez.

Gondosan vizsgáld meg lelkiismeretedet, és tehetséged szerint tisztítsd, fényesítsd meg igaz bánattal, alázatos gyónással, hogy semmi súly ne terheljen, semmiről se tudj, ami lelkiismeretfurdalást okozna, akadályozna abban, hogy szabad lélekkel lépj az oltár elé.

Bánd meg általában minden bűnödet, mindennapi botlásaid miatt pedig indíts különös bánatot.

Ha pedig van rá időd, szíved rejtekében valld meg Istennek minden rosszra hajló indulatod szomorú állapotát.

Fohászkodj, és bánd, hogy még testi ember vagy és világias, hogy rosszra hajló indulataid olyan fékezhetetlenek, hogy annyira eltölt mindenféle érzéki vágy, hogy oly kevéssé vigyázol kifelé tájékozódó érzékszerveidre, hogy annyiszor belebonyolódol mindenféle fantáziaképbe, hogy annyira vonzódol ahhoz, ami odakint van, s annyira elhanyagolod belső világodat, hogy oly gyors vagy a nevetésre és magadról megfeledkezésre, oly érzéketlen a könnyek és a töredelem iránt, hogy oly könnyen kapsz a szabadságon és a test kényelmén, s oly rest vagy a szigorúságban és a buzgalomban, hogy annyira kíváncsian hallgatsz minden újságot, nézel mindent, ami szép, de oly kedvetlenül vállalod, ami alacsony és megvetett, hogy olyan mohón kívánsz gyűjteni, olyan fukarul adsz, olyan fösvénymód kuporgatsz, hogy olyan megfontolatlanul beszélsz, s oly fegyelmezetlen vagy a hallgatásban, hogy faragatlan vagy az erkölcsben, hebehurgya a tetteidben, oly telhetetlen az evésben, oly süket Isten szavára, oly gyors a pihenésre, oly késedelmes a munkára, oly éber a fecsegésre, oly álmos a szent virrasztásokra, oly siető a végzésre, oly kalandozó a figyelésre, oly hanyag a zsolozsma elvégzésében, oly egykedvű a misemondásban, oly hideg a szentáldozásban, oly könnyen elszórakozó, oly ritkán egészen összeszedett, oly hirtelen haragra lobbanó, oly könnyen utálkozó, oly hamar ítélkező, oly szigorúan vádló, oly víg a jóban, oly esendő a rosszban, oly gyakran fogadkozó, oly keveset megvalósító.

Miután ezeket és más hibáidat gyarlóságod miatt fölindított fájdalommal és nagy bánattal meggyóntad és megsirattad, erős elhatározással szánd el magad életed megjobbítására, és a jóban való előrehaladásra.

Aztán teljesen Istenre hagyván magadat erős akarattal ajánld föl magadat szívednek oltárán nevem dicsőségére egészen elégő áldozatul, testedet, lelkedet hűségesen bízd reám, így aztán méltó leszel arra, hogy az áldozat bemutatása végett Isten oltárához járulj, és testemet az Oltáriszentségben üdvösségesen magadhoz vedd.