A lelki embernek – bármennyi gondja van –, a legfőbb gondja önmaga.

Aki pedig lelkiismeretesen ügyel magára, annak mások megszólásától könnyű tartózkodnia.

Sohasem válik belőled összeszedett, igazán lelki ember, ha nem tanulsz meg hallgatni arról, ami nem a te dolgod, s figyelmedet nem fordítod önnönmagadra.

Ha egészen magadra és Istenre figyelsz, nem kavar majd föl, amit odakinn tapasztalsz.

Hol vagy, ha belső jelenléted megszűnik?

S bár mindent bejártál is, mire volt jó, ha elveszítetted önmagadat?

Békére és igaz belső azonosságra szól a rendeltetésed: kell, hogy minden mást kevesebbre tarts, és csak önmagadra ügyelj.

Nagyon sanyarú helyzetbe kerülsz, ha valami mulandót nagyra becsülsz.