Kell, hogy egy kevéssé tudjunk bizalmatlanok lenni önmagunk iránt, mert gyakran híjával vagyunk a kegyelemnek és a lelki érzékenységnek.

Kevéske világosság van bennünk, s azt is egy-kettőre elveszítjük hanyagságunk miatt.

Gyakran rá sem eszmélünk, hogy belül mily vakok vagyunk.

Gyakran rosszat teszünk, s még rosszabbul mentegetőzünk.

Olykor az indulat fűt, és buzgóságnak véljük.

Másokat megrovunk apróságok miatt, magunkban a nagyobb hibát sem vesszük észre.

Elég hamar észleljük s latra vetjük, amit másoktól szenvedünk, s oda se hederítünk arra, mit kell miattunk másnak elszenvednie.

Aki a maga vétkét igazán, pontosan lemérné, az nem ítélne másról olyan keményen.