Lám itt van az én Istenem és mindenem.

Mit akarok többet?

Mi jobbat kívánhatnék?

Ó jó ízű és édes ige, de csak annak, aki az Igét szereti, nem a világot s a világban valókat.

Én Istenem és mindenem.

Elég ez a mondás annak, aki érti, a szerető szívnek jól esik ismételgetnie.

Hisz minden kedves, ha te jelen vagy, ha meg távol vagy, ízét veszti minden.

A te ajándékod a szív csöndessége, a mindent átfogó béke és az ünneplő jókedv.

Te tanítasz meg arra, hogy mindenről helyesen gondolkodjunk, és mindenben téged dicsérjünk.

Nálad nélkül semmi sem lehet sokáig tetszésünkre, ha valaminek kedvesnek kell lennie, jól kell esnie, szükséges, hogy a te kegyelmed is jelen legyen, s a fűszer a te bölcsességed sava legyen.

Aki téged megkedvelt, annak ízlése miben botlanék?

Aki benned nem leli kedvét, miben találhat gyönyörűséget?

De a te bölcsességedben nem sokra jutnak a világ bölcsei meg azok, akik a test szerint bölcsek, azokban sok hiúság, ezekben halál lakik.

Aki viszont a világot megvetve, a testet megtagadva téged követ, valóban bölcsnek bizonyul, mert a hiúságból igazságba, a testből lélekbe tér.

Az ilyen ember tud Istennek örülni, s ami jót talál a teremtményekben, azt mind a Teremtő dicsőségéré fordítja.

Másfajta, egészen másfajta öröm az, amit a Teremtő s amit a teremtmény kínál, amit az örökkévalóság s amit az elmúló idő, amit a gyújtatlan fény s amit a tükörben villanó világosság ígér.