Milyen boldog az előrelátó, aki igyekszik olyan lenni éltében, amilyen akkor szeretne lenni, amikor majd meg kell halnia.

Mert az bizakodhatik a szép halálban, aki a világ tökéletes megvetésére eljut, aki buzgón törekszik arra, hogy az erényekben gyarapodjon, akiben megvan a fegyelem szeretete, a bűnbánó töredelem, az engedelmesség készsége, az önmegtagadás: és aki Krisztus szeretetéért szívesen elvisel bármit, ami kedve ellen való.

Sok jót tehetsz, míg egészséges vagy: de ha egyszer ágynak dőlsz, nem tudom, mire lesz erőd.

A betegség kevés embernek válik javulására: éppígy akik sokat kóborolnak, ritkán válnak szentté.

Ne bízzál barátaidban és rokonaidban, és ne halogasd üdvösséged dolgát: mert hamarabb elfeledkeznek rólad az emberek, mint gondolnád.

Jobb most idejekorán gondoskodni, és valami jót magad elé küldeni Istenhez, mint mások segítségében bizakodni.

Ha most nem gondolsz magadra, ki gondol majd veled annak idején?

Most van a drága idő: most vannak itt az üdvösség napjai: most az alkalmas idő.

De kár, hogy több haszonra nem fordítod, pedig most érdemelhetnéd meg az örök életet.

Fordul majd úgy, hogy vágyva vágynál egy napot vagy egyetlen órát életed megjobbítására: de nem tudom, kikönyörögheted-e.

Ébredj hát, kedves testvér, ily nagy veszedelemből szabadulhatsz, ily rettenetes bajtól menekülhetsz, ha el nem bízod magad, s mindenkor szemed előtt forgatod a halált.

Iparkodj hát most úgy élni, hogy halálod óráján inkább örömre, mint félelemre legyen okod.

Most kezdj meghalni a világnak, hogy akkor élni kezdhess Krisztussal.

Most utálj meg mindent, hogy akkor szabadon Krisztushoz siethess.

Most sanyargasd testedet vezekléssel, hogy akkor biztos reménységgel lehess.