I. Igen nagy dolog engedelmességben élni, magunkat elöljáró alá vetni, az önrendelkezésről lemondani.

Sokkal biztonságosabb az alattvaló helyzete, mint az elöljáróé.

Sokan inkább kénytelen-kelletlen élnek engedelmességben, mint szeretetből, ezeknek mindig van valami sérelmük, nagyon könnyen zúgolódni kezdenek.

Nem is szerzik meg a lélek szabadságát, míg egész szívvel, Isten kedvéért magukra nem veszik az engedelmesség igáját.

Fuss bár ide s tova: nem lelsz másban nyugalmat, csak ha alázatosan elöljáród kormánya alá veted magadat.

Sokakat megtévesztett már az, hogy sokféle helyen jártatták eszüket, s ide-oda vándoroltak.