Sose veszítsd szemed elől, amit fogadtál,
és tekints mindig a Megfeszítettre.

    Van mit szégyellned, ha Jézus Krisztus életére nézel,
hogy még mindig nem igyekeztél jobban ahhoz szabni magadat:
pedig régtől fogva járod az Isten útját.

    Az a szerzetes, aki figyelmesen és áhítatosan elmerül
az Úr életének és kínszenvedésének meggondolásában,
abban mindent bőven megtalál, ami csak hasznos és szükséges,
nincs szükség arra, hogy Jézuson kívül valami jobbat keressen.

    Ó ha szívünkbe költöznék a megfeszített Jézus:
mily hamar megtanítana mindenre!

    A jó szerzetes
mindent kedvesen vesz, és értő lélekkel fogad,
amit parancsolnak neki.

    A hanyag és lusta szerzetes
egyik felháborodásból a másikba esik,
és minden felől csak kellemetlenség éri;
mert nincs belső vigasztalása:
külsőt meg nem kereshet.

    A fegyelmen kívül élő szerzetes
súlyos botlás kockázatában él.

    Aki a kényelmesebbet és a könnyebbet keresi,
mindig keservesebb úton jár,
mert sem ez, sem az nem tetszik neki.

    Hogyan él sok más szerzetes,
akik komolyan veszik a kolostori fegyelmet?

    Ritkán járnak ki,
visszavonulva élnek,
szegényesen táplálkoznak,
durva ruhákba öltöznek,
sokat dolgoznak,
keveset beszélnek,
sokáig virrasztanak,
korán fölkelnek,
hosszú időt szánnak imádságra,
gyakran elmélkednek:
magukat minden szigorú fegyelembe foglalják.

    Figyelj a karthauziakra, a ciszterciekre
meg annyi más rend szerzeteseire, szerzetesnőire:
milyen szorgalmasan fölkelnek minden éjszaka,
hogy zsoltározzanak.

    Bizony szégyen volna, ha te ebben a szent feladatban restnek bizonyulnál,
miközben annyi szerzetes Isten dicséretével ébred.

    Ó bárcsak semmi más tennivalónk ne volna,
csak Urunkat, Istenünket dicsérhetnénk szívünk, torkunk szakadtáig.

    Ó, ha sohasem kellene ennünk meg innunk, vagy aludnunk,
hanem mindig Istent dicsérhetnénk,
és a lelkiekkel foglalkozhatnánk,
akkor sokkal boldogabbak volnánk,
mint most, amikor mindenféle szükségben a testnek szolgálunk.

    Bárcsak ne volnának ezek a szükségletek,
csak a lélek szellemi éhe s jóllakása,
amelyben most oly igen ritkán örvendezhetünk.

    Amikor az ember eljut odáig,
hogy semmiféle teremtett jótól nem várja vigasztalását,
akkor kezdi először igazán kedvét lelni Istenben,
s akkor nyugodtan fogadja a világ bármi változását.

    Ha nagy jó éri, annak sem örül,
ha kevés, azon sem szomorkodik,
hanem teljesen és nagy bizodalommal Istenre hagyatkozik,
aki őnéki mindenben mindene;
aki előtt semmi el nem vész, meg nem hal,
hanem minden őérte él, és intésére
minden vonakodás nélkül engedelmeskedik.

    Tartsd szemed előtt folyton, hova tartasz,
s hogy az elveszett idő nem tér vissza soha.

    Törekedés és szorgalom nélkül
sohasem válhatsz erényes emberré.

    Amint lankadni kezdesz,
kezdesz romlani.

    Ha pedig egészen áttüzesít a jóakarat, békét találsz,
és munkádat is könnyebben végzed
Isten kegyelme és a jónak szeretete miatt.

    A lelkes és szorgalmas ember
kész mindenre.

    Nagyobb fáradság a vétkek és a gonosz indulatok ellen tusakodni,
mint testi munkában verítékezni.

    Aki nem kerüli a kis vétkeket,
lassan-lassan nagyobbakba botlik.

    Esténként mindig örülni fogsz,
ha a napot hasznosan töltötted.

    Vigyázz magadra,
serkentsd magadat,
korholgasd magadat,
s akárhogy van is mások dolga,
te ne hanyagold el önmagadat.

    Annyi előmeneteled lesz,
amennyi erőt magad formálására szánsz.