Gyakran szeretetnek látszik az, ami inkább a test és vér indulatából ered: mert a természeti hajlam, az önakarat, a viszontszolgálat reménye, saját kényelmünk keresése ritkán marad ki dolgainkból.

Akiben igaz és tökéletes szeretet lakik, az sohasem önmagát keresi, hanem csak azt óhajtja, hogy minden Isten dicsőségére legyen.

Senkire sem irigykedik, mert a saját javának örül; és nem is akar magában örülni: hanem minden örömön túl Istenben keresi boldogságát.

Senkinek semmi jót nem tulajdonít, hanem mindent Istenre vezet vissza, aki ősforrása mindennek, akiben mint végső célban minden szent éltető békét talál.

Ó, akiben csak egy szikrányi igaz szeretet volna, bizonyára megérezné, hogy minden földi jó csupa hiábavalóság.