II. Gyakran elfogultságaink szerint ítélünk a dolgokról, mert ítélőképességünket könnyen megrontja a rendetlen ellenszenv vagy rokonszenv.

Ha minden vágyódásunk mindig tisztán Istenre irányulna, nem olyan könnyen zavarodnánk meg érzéki természetünk ellenállása miatt.

De sokszor rejtőzik valami bennünk, vagy fölbukkan valami odakint, ami eltérít Istentől.

Titokban sokan önmagukat keresik mindabban, amit véghez visznek, és maguk sem tudják.

Úgy látszik, mintha nyugodt békében élnének, mindaddig, amíg az ügyek szándékuk és kedvük szerint alakulnak.

Ha pedig másképp fordulnak, mint ahogyan óhajtják, egykettőre megrendülnek és elszomorodnak.