Az ünnep jelentése

+ Ezt az ünnepet XI. Pius pápa vezette be 1925-ben, válaszul az első világháború utáni években kialakuló növekvő nacionalizmusra, szekularizmusra és az igazságtalanság új formáira.

+ A Quas Primas enciklikában Pius pápa emlékeztette a keresztényeket, hogy az a Királyság, amelyhez tartoznak, „szellemi és lelki dolgokkal foglalkozik ... alanyaitól a gazdagságtól és a földi dolgoktól való elszakadás szellemét, valamint a szelídség szellemét követeli. Éhezniük és szomjazniuk kell az igazságosság után, és ennél is többet, meg kell tagadniuk magukat és a keresztet kell hordozniuk.” (15. sz.)

+ Az erre az ünnepre rendelt imák és olvasmányok Krisztus Királyt gazdag és változatos módon mutatják be, a Szentírás számos képére támaszkodva.

+ Az év utolsó vasárnapjára esve (a szentmise szokásos formájában) ez az ünnep a figyelmünket arra összpontosítja, aki „az emberi történelem célja, a történelem és a vágyak középpontja. a civilizáció, az emberiség központja, minden szív öröme és minden törekvés teljesítése.” (Gaudium et spes, 45. sz.).
 

Imádságra és elmélkedésre

– „Méltó a Bárány, akit megöltek.
hogy övé legyen a hatalom, az isteni méltóság,
a bölcsesség, az erõt és a tisztelet.
Övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké.” – Kezdő antifóna Jézus Krisztus, a Világmindenség Királya ünnepéhez
 

Imádság

Mindenható Istenünk, te öröktől fogva úgy határoztál,
hogy szeretett Fiadban, a mindenség Királyában megújítasz mindent.
Add, hogy az egész teremtett világ megszabaduljon a bűn szolgaságától,
Fölségednek hódoljon, és szüntelenül dicsőítsen téged. 
Aki él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen