A Jézus nevet adták neki

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. A pásztorok ezután hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik. Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna. Lk 2,16-21

Jézus kollégiuma

Mottó: A Jézus nevet adták neki. Ezért lett ez a Mária ünnep egyúttal Jézus Társaságának ünnepe. Szent Ignác a maga korában keményen harcolt ezért a névért, a bíborosok úgy érveltek, hogy hisz minden keresztény Jézus társaságába tartozik. Való igaz. Nagy kihívás volt, hogy a jezsuiták elköteleztek magukat, hogy mindenben megfelelnek a kötelezettségnek, mely e névvel jár. Számtalan legenda és tréfa fűződik e névadáshoz, és szívesen elviseljük. A legbájosabb történet szerint, amikor a Kisded kinyitotta szemét, jobbra egy ökröt, balra egy szamarat látott, és felsóhajtott: Íme, Jézus Társasága! Igaz, e legendás lények akkor lettek „társakká”, amikor a Szent Szülőkön kívül még senki sem vállalta fel. Azaz előbb a nép, az egyszerűemberek, majd a bölcsek. Hozzájuk is csatlakoztunk, amikor Jézus társai lettünk.

Amikor teológiát tanultam Rómában, a Jézus nevét viselő jezsuita kollégiumban laktam öt évig. A beköltözés alkalmából elbeszélgetett az újonc a rektorral, és én elmondtam neki, mennyivel többet jelent számomra, hogy a kollégium nem valamelyik jezsuita szent, mondjuk a rendalapító, nevét viseli, hanem Jézusét. Meglepődött, és azt mondta, erre még nem gondolt. Én pedig azóta is mindig újból gondolok rá. Úgy is fogalmazhatnák, hogy rész-vényesei vagyunk e társaságnak, és tőkénk e név.