Kiss Ulrich naplója római dénárÉvközi 24. vasárnap
Napi Ima11 imádkozás 

római dénár
Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem a testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki el akarta számoltatni szolgáit. Amikor elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott neki. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden vagyonával együtt, s úgy fizessen. A szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent megfizetek neked! Az úr megkönyörült a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. Amikor kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! A másik szolga leborulva kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! De ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. Amikor a többi szolga látta a történteket, igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. Az úr maga elé hívatta, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – Ezzel az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel tartozott. Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.” Mt 18, 21-35
Mottó: aki el akarta számoltatni szolgáit
Megbocsátás
Olvasom, hogy Nagy Sándor a gaugamétai csata után 4000 talentumot zsákmányolta legyőzött perzsáktól. Olvasom, hogy Julius Caesar legionáriusainak éves zsoldja 225 dénárius volt, tehát 26 évig kellett szolgálnia egy talentumért. Más szóval a nagylelkűen felszabadított szolga iszonyú sok pénzzel tartozott az urának, ami csakis valamiféle tőkebefektetés esetében volt elképzelhető. Eközben társa kevesebb, mint félévi zsolddal volt adósa. Ez lehetett valamiféle mikro hitel, mondjuk a lányának hozománya. Megfizethető. Tehát többről van szó, mint arról, hogy a kettős mércéjű szolga felbosszantotta urát és szolgatársait, a közvéleményt. Nagyon kettős morál ez, de hamis ítélőképesség is. Hisz mindkét esetben azt kérte és ígérgette az adós, hogy „Légy türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked!” Erre esélye se volt annak, aki milliókkal tartozott. Ha tudatosul bennünk, hogy ez a példabeszéd nem pénzről szól, hanem megbocsátásról, a bocsánatkérésről, amivel tartozunk. rádöbbenünk, hogy az Úr milyen elképzelhetetlenül nagyvonalú, és irgalmas. Ideje zárszámadást végeznünk!