Hasonlatot is mondott nekik: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, engedd, hogy kivegyem a szálkát a szemedből! – holott a te szemedben nem látod a gerendát? Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és csak aztán láss hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből. Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. A fát a gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek tövisbokorról fügét, s gyalogszederről sem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat. Hisz a száj a szív bőségéből beszél.” Lk 6,39-45

Mottó: olyan, mint a mestere.

Mila és Mestere Marpa

Lehetek-e olyan, mint a Mesterem? Nemde, ez csak az első, de szükséges – és bizony fájdalmas – lépés a tökéletesség felé? Mester vezethet minket a tudományban és a hitben, a spiritualitás területén és a művészetekben, és a Mester és tanítvány kapcsolatáról kölcsönösen szolgálnak paradigmaként, követendő útként. A művészetben az igazán nagyok nem féltékenyek, boldogan szemlélik tanítványaik fejlődését. Liszt Ferencet például Beethoven vette pártfogásba, igaz, csodagyerekként és azok egy versenyen kívüli kategória. Liszt viszont felkarolta Berliozt és Chopint, majd Wagnert. Eközben, mivel szinte minden filozófus mesterének tagadásával, azaz vélt vagy valós felülmúlásával szerez rangot és elismerést. A Spiritualitás világában ez nem egészen így van. A Mester a transzcendencia világából merít erőt és ihletet, és ezt csak akkor lehet felülmúlni, ha a Tanítvány – sok szenvedés árán –közvetlenül a Forrásból merít. A keleti misztikusoknál ez evidens, például a tibeti mágus, MilArepA esetében. Sok szenvedés árán előbb meg kell szabadulnia a negatív erőktől, a fekete mágiától, hogy befogadhassa fényt. Jézus ezt látszólag kizárja, amikor kijelenti, hogy a jó fa nem terem rossz gyümölcsöt. Hogyan leszek jó fa? A megtérés előfeltétele az Alázat, A képmutatónak nincs esélye a Megtérésre. Ebben segíthet a Mester. De jaja annak, aki vak Mesterre bízza magát. Mondjuk a Sorsra.