Abban az időben: Jézus útközben látott egy vakon született embert. Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett, ez vagy szülei, hogy vakon született?” Jézus ezt felelte: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei. Mindez azért van, hogy megnyilvánuljanak rajta Isten tettei. Amíg nappal van, nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött. Eljön ugyanis az éjszaka, amikor senki sem cselekedhet. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.” E szavak után a földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt: „Menj, mosakodj meg a Silóé tavában.” Silóé annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott. A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette:” Én vagyok az!” Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok.” A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük. Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!” A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt. Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte. Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.” Jn 9,1-41

Csak nem vagyunk mi is vakok?

Mottó: Csak nem vagyunk mi is vakok?” – Lám, nem is olyan egyszerű apostolnak lenni, vagy akár csak tanítványnak! Nem mindig azok az igehirdetés bajnokai, akiknek adottságai a közvélemény szerint leginkább adottak. A múlt héten színre lépő szamáriai asszony látszólag semmiképp sem volt alkalmas a feladatra. Diszkvalifikálta eleve, hogy nő, és ráadásul egy szekta híve volt. És botrányhős. Mégis, egész közössége az ő hatására tért meg. A vak koldus sem rendelkezett társadalmi tőkével, hogy higgyenek neki. Az őt faggató farizeusok azonban a közmegegyezés szerint szakemberek voltak a kérdésben. Mondhatnám, hogy túl okosak voltak, hogy higgyenek. Jézus ezek után valami különöset tesz. Nem is kísérli meg okoskodó ellenfeleinek meggyőzését. Ő a vak hitére kíváncsi. S a vak látja, amit a tudósok nem. De a hithez még egy lépés kell. Megérteni, hogy nem a sár és a víz gyógyították meg, hanem a találkozás azzal, aki megérintette őt. A szó teljes értelmében. Megérintette szemét és megérintette szívét. Ő ma is az, aki velünk beszél.