Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. Mk 1,12-15

Angyalok szolgáltak neki

Mottó: Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki – csakugyan, különös társbérlet. Arra utal, hogy a megtestesülés nem csupán azt jelenti, hogy Isten emberré lett, ami addig elképzelhetetlen volt, hanem azt is, hogy miután ember és Isten volt, kettős, állati és angyali, környezete is találkozott általa, és talán benne is. Időnként megborzadunk, hogy a civilizáció máza alatt megmaradt bennünk valami a vadból. Szentjeinkben pedig rácsodálkozunk angyali jelenlétükre. A kísértés, amivel a Sátán megkörnyékezte Jézust, lényege épp ez volt, hogy megtagadtassa közösségét az emberrel, és így a teremtéssel is, beleértve az állatokat. Miért? Azért, hogy mutassa, hogy bizonyítsa Istenségét. Kinek is? Sátánnak? Neki nem volt kétsége Jézus önazonosságát illetően. A kétely magja Jézusban magában rejlett. Hogyan vállalja hitelesen egyszerre mindkettőt? Erre nem volt forgatókönyv, ezt ki kellett találni! Az angyalok bezzeg tudták, mi a teendőjük. Szolgáltak neki. Talán, amikor mi szolgálunk neki, kölcsönkapunk egy kis „angyaliságot”….