KÉSZENLÉT

Abban az időben: Az emberfiának eljövetelekor úgy lesz, ahogy Noé idejében történt. A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön és el nem sodorta mindnyájunkat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is. Ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok. Gondoljatok arra: Ha a ház ura tudná, hogy mikor jön a tolvaj, bizonyára virrasztana, és nem engedné, hogy házába betörjön. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok.  Mt 24, 37-44

Kiválasztott

Mottó: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Mindezt a választott nép fiai döbbenettel hallgatták. Ők eddig joggal gondolhatták, hogy kollektíve örökösei Isten országának. Ezt szükséges és elégséges feltételnek gondolták. Jézus azonban most arra tanítják a választott népet, hogy elveszhetnek, mert meghívásuk ugyan közös, azaz esélyeik jók, de a végső döntés az egyénnek szól, őt menti meg – vagy nem – az Isten. Nincs csoportos üdvözülés, nincs tagsági kedvezmény. Sőt a helyzet még kritikusabb: ők valóban egy közösség tagjai, de ez a bűnösök közössége. Osztoznak annak mindennapi sorsában, ott nincs különbség: esznek-isznak, „business as usual.” Osztoznak a munkában is: munkatársak, kollégák, de ez nem számít a végső számadásnál. Mit tehetünk akkor? Késznek kell lennünk, bármikor. S nem lehet a sorsot kicselezni, Nem lehet az órát beállítani, azaz időzíteni a készületet. Mindig készen kell lennünk rá.