Elbizakodott

kodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.” Lk 18, 9-14

Mottó: A farizeus odaállt előre

Öntelt

Hova máshova is állhatott volna a farizeus? – Megszokta, hogy ő VIP, ő celeb, helye az első sorban van. Azon nem gondolkodik, hogy Istennél is érvényes-e az ő hierarchiája, az ő elsőbbsége? S hogy saját nagysága, a saját jósága maga előtt evidens maradjon, és jó érzéssel tölthesse el: az alja népe a referencia, Ezek. Gyülevész népség. És a bűnös, meg a társadalmilag kivetett között nem tesz különbséget. Vagyunk mi (én?), és vannak ezek. Azért biztos, ami biztos, bizonyítékot is hoz fel, megfizet a jó helyezésért, az önértékelésért: Tizeddel, sőt böjttel, Igazi áldozattal. Megéri.

Ha meg akarjuk érteni az evangéliumi hősök lelkivilágát, azonosulnunk kell vele, Ez nem is olyan könnyű, ha a társadalom, akár egy egyházközség is, meghozta már az ítéletet? Ha te vagy a farizeus, mit hozol fel védelmedben? Hisz a történet hősének önámító érveléséről tudod, hogy kereszténynek, igaz embernek elfogadhatatlan. Tudsz helyette is őszinte bűnbánatot felidézni magadban? Látni a bűnösségedet? Azonosulni a vámossal, nem a felmentésben, nem az önigazolásban, hanem az alázatos önbírálatban?