BEFOGADÁS

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett.Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.

Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, aki hisznek benne, akik nem vér szerint, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. Jn 1,1-5, 9-14

Befogadás

Mottó: Akik befogadták, – ugye, mink is azok vagyunk?  Ugye, a befogadás nem egyszeri történelmi esemény, hanem folyamat, melynek állomásai nem csak az évről évre megismétlődő ünnep, hanem a vasárnapok, sőt a köznapok áramlása, megannyi apró igennel? Igent mondtak szüleink születésünkre, majd tették ezt nevelve és szeretve. Egy életen át. Az unokákban mindez megismétlődik. Igent mondanak párjuknak, családjuknak és nemzetüknek. Az emberségnek és az emberiségnek. És Isten is igent mond ránk. Jó lenne, ha felismernénk!