Kiss Ulrich naplója Az aggódó mamaSzent Család vasárnapja
Napi Ima20 imádkozás 

Az aggódó mama
Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind elcsodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: Gyerekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged. Ő azt felelte: Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem? Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mindig megőrizte szívében. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek között. Lk 2,41-52
Elveszett gyermek
Mottó: miért tetted ezt velünk?– kérdezi fiát az Istenszülő, miután egész napot keresték, és elveszettnek hitték. Miért tetted ezt velem? – kérdezte édesanyám, amikor bejelentettem neki, hogy belépek Jézus Társaságába. Pedig Mária már születése előtt tudta, hogy a fiúnak nem az a küldetése, hogy jámbor vidéki mesterember legyen. Édesanyám azonban nem is sejtette, hogy én évek óta latolgatom ezt a lépést. A két anya között az a közös, ami közös minden anyában: az aggódás gyermekéért. Mi lesz vele? S a gyermek nem mindig felel meg a kialakult elvárásoknak. Ezért rengeteg kispapnak és szerzetesnövendéknek szegezték neki, és fogják még nekiszegezni ugyanezt a kérdést: miért tetted ezt velünk?
És ritka, főleg egy kiskamasznál, hogy a gyermek magabiztosan tudjon válaszolni szüleinek: „Nem tudjátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Jó lenne, ha minél többen megértenék a választ is. Aki el tudja fogadni a gyermeke hivatását, az elfogadja a Hívót is. Ez lehetne a karácsonyi ajándék, amivel idén meglepik gyermeküket és önmagukat is.