A szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, megkérdezték tőle: „Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére s asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána.  Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.” Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.” Lk 20, 27-38

Ennyi maradt?

Mottó: Végül az asszony is meghalt – Erről elmélkedjünk! Képzeljük el, hogy az interneten futótűzként terjed el a hír, hogy izraeli régészek találtak egy Kr. u. 1. századbeli sírkamrát, amelyben hét középkorú zsidó férfi és egy negyvenes éveiben járó asszony van eltemetve. A DNS vizsgálatok szerint a hét férfi testvérek, FakeNews mondaná a tapasztaltabb iGenerációs olvasó, de ez nem akadályozza meg a parázs vitákat. Mint ahogy a történetben szereplő faluban is évekig folyt a pletyka. Volt, aki szerint átok üli a családot, mások szerint az asszony meddő, és akkor semmi értelmen hetedszer is próbálkozni a megtermékenyítéssel. A falu pártokra szakadt. A szadduceusok spekulációja csak olaj volt a tűzre. S te mit posztolnál?

A törzsi társadalomban a fajfenntartás biológiai parancsa a klánképzésben testesült meg. A központi intézmény a házasság volt. Az adott értelmet az életnek, de a halálnak is, hogy a klán fennmarad A társadalom nem individualista, hanem családközpontú volt. A hettitáknál az özvegyet elsődlegesen a még nőtlen sógornak, ennek hiányában az apósnak, majd a nős sógornak, s mindezek hiányában az elhunyt unokaöccsének kellett elvennie. Ott tehát a szadduceusok ravasz kérdése értelmetlen volt. Önmagát leplezte le. A zsidó hagyomány a hétszeres levirátust az elmesélt formában abszurdnak nyilvánította volna. Mi a rendelkezés lényege? Rációja?

A Teremtés könyvének 38,1 szakasza alapján az első fiú az elhunyt családnevét viselte. Az Ószövetség az após és meny közötti levirátust nem ismerte. A Másodtörvénykönyv 25,5-10. szakasza a levirátust törvény szintre emelte, amennyiben a sógor ezt megtagadta, az özvegynek joga volt törvény elé vinni a kérdést. Jézus korában már csak részlegesen volt szokásban, ugyanis ekkor már az örökséget a lányok részére is megnyitották, így csak akkor maradt fenn a lényege, ha az özvegynek egyáltalán nem volt gyermeke. Röviden, itt nem a gének, hanem a a vagyon összetartása volt a tét.

Ettől még Lukács története tanulságos. A központi téma nála nem a házasság, hanem a halál. Végül az asszony is meghalt, A halál véget vetett a látszólag abszurd eseménysorozatnak. A földi evilági házasság nem a lét központja, hanem a szeretet. Az ajándékoz örökléttel. Nem kell már aggódnunk, hogyan marad fel nevünk.