Szemlélődés a szeretet elérésének érdekében

Elmélkedés:
A Lelkigyakorlatok végéhez közeledve, a negyedik hét csúcspontja az, amit Szent Ignác „a szeretet elérésére irányuló szemlélődés”-nek nevez. Azt írja: „Először. A szeretetnek inkább tettek, mint szavak által kell megnyilvánulnia. Másodszor. A szeretet a két személy kölcsönös kommunikációjában nyilvánul meg.” Szent Ignác itt arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten „az Ő isteni szándéka szerint önmagát is oda akarja adni [nekünk]”, cserébe arra hív minket, hogy adjuk Neki „mindenünket és vele együtt önmagunkat”. Ignác tanításának középpontjában tehát ennek a kölcsönös cserének a felismertetése áll, nemcsak a javaké (amelyeket az Úrtól kapunk és az Úrnak adunk vissza), hanem a személyeké is – hiszen Istentől magát Istent kapjuk Krisztusban, és cserébe Istennek adjuk magunkat. Ezért Szent Ignác példájára adjuk vissza Krisztusnak mindazt, amit Ő nekünk adott: akaratunkat, szabadságunkat, értelmünket, emlékezetünket, egész önmagunkat, álmainkat, javainkat. És fogadjuk nyitott szívvel nemcsak az Ő ajándékait, hanem magát Krisztust is.

Imádkozzunk! Önfelajánlás

Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészen,
vedd értelmemet, akaratomat
s emlékezésem.

Mindazt amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen:
visszaadok, Uram, visszaadok
egyszerre mindent.

Legyen fölöttem korlátlanul rendelkezésed;
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem téged.

Csak a szeretet maradjon enyém
a kegyelemmel,
s minden, de minden
gazdagság enyém,
más semmi nem kell.