Közömbösség

Elmélkedés:
Ignác Lelkigyakorlatai során a közömbösségre helyezi a másik hangsúlyt. Már a szöveg legelején ezt írja: „Az ember arra teremttetett, hogy dicsérje, tisztelje és szolgálja Istent, a mi Urunkat, és ennek révén megmentse a lelkét.” A továbbiakban kifejti, hogy ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni – hogy szabadon szolgáljuk Istent, és az Ő szeretetének és irgalmának megfelelően cselekedjünk – , el kell érnünk a közömbösség bizonyos szintjét. Azt írja, „közömbössé kell válnunk minden teremtett dologgal szemben”. Ignác úgy látja, hogy közömbösnek kell lennünk a teremtményekkel, embertársainkkal és a világi dolgokkal szemben. Közömbösnek kell lennünk a gazdagság és a vagyon, a személyes hatalom és a dicsőség, valamint saját akaratunk késztetései iránt. Mert csak e közömbösség: az anyagi dolgokhoz és a teremtményekhez való ragaszkodás hiánya tesz szabaddá bennünket arra, hogy a Szentlélek sugallatai és Isten akarata szerint válasszunk és cselekedjünk. Azáltal tudjuk Őt szabadon szeretni, hogy az Ő akaratát választjuk mindenek felett. A közömbösség tehát nem azt jelenti, hogy teljesen elutasítsuk vagy figyelmen kívül hagyjuk a világ dolgait, sokkal inkább azt, hogy megakadályozzuk, hogy ezek a dolgok befolyásolják döntéseinket vagy irányítsanak minket. Döntéseinket csakis az Isten dicsősége és szolgálata iránti őszinte szeretetnek és figyelemnek szabad meghatároznia minden pillanatban. Életünk mely területein kell növekednünk a közömbösségben? Milyen anyagi dolgokhoz ragaszkodunk a szükségesnél jobban? Miben ragaszkodunk túlságosan a saját akaratunkhoz?

Imádkozzunk! Önfelajánlás

Fogadd el, Uram, szabadságomat,
fogadd egészen,
vedd értelmemet, akaratomat
s emlékezésem.

Mindazt amim van, és ami vagyok,
Te adtad ingyen:
visszaadok, Uram, visszaadok
egyszerre mindent.

Legyen fölöttem korlátlanul rendelkezésed;
csak egyet hagyj meg ajándékodul:
szeretnem téged.

Csak a szeretet maradjon enyém
a kegyelemmel,
s minden, de minden
gazdagság enyém,
más semmi nem kell.