Napi bevezető ima       

           Fordulj mély alázattal és gyermeki bizalommal a Boldogságos Szűz Máriához, aki a Bölcsesség széke, ajánld fel neki háromféle lelki képességedet, és így imádkozz:

           „Szűzanyám, te légy emlékezetemben, hogy hozzád hasonlóan az Úr Jézusra vonatkozókon kívül minden más emléket kivessek abból; világosítsd meg értelmemet, hogy Szent Fiadén kívül minden más ismeretet eltávolítsak belőle; és vezéreld akaratomat, hogy csak Isten akaratát tegyem.”

           Alázd meg magad Mária előtt! Légy olyan, mint egy kis koldus, aki alamizsnát kér! Könyörögj ki buzgón Jézus kegyelmeinek e kiosztójától, e jóságos Kincstárnokától minden kegyelmet, egyesülj az Ő Szeplőtelen Szívével, s ha nem menne az elmélkedés, csak szólítsd Őt így:

           A nap folyamán pedig gyakran jussanak eszedbe, amit a reggel az elmélkedésnél elhatároztál.

( Monforti Grignon Szent Lajos tanácsa a „Mária által Jézushoz” című könyvből.)

Elmélkedés:

2.
Ó édes égetés!

Ó kedves, drága seb!

Ó nyájas kéz! Gyöngéd megilletés,

Amelyben örök élet íze van,

S amely lerója minden tartozásom!

S ölvén, életté változtattad a halált.

      Ebben a versszakban a lélek azt fejtegeti, hogy a Szentháromság három személye, az Atya, a Fiú és a Szentlélek azok, akik Őbenne az egyesülésnek ezt az isteni művét létrehozták. Eszerint tehát, a kéz, az égetés és a megilletés alapjában véve egyugyanazon dolog, s csak ezért nevezi őket így, mert ezek a nevek kifejezik mindegyiknek különleges hatását. Az égetés a Szentlélek; a kéz az Atya; a megilletés a Fiú. A lélek tehát dicsőíti az Atyát, a Fiút és a Szentlelket és három nagy kegyelmet és lelki jót emel ki, amelyet létrehoztak azáltal, hogy halálát életté változtatták és őt önmagukhoz hasonlították. Az első a kedves drága seb, amelyet a Szentléleknek tulajdonít, és ezért nevezi édes égetésnek, A második az örök élet íze, amelyet a Fiúnak tulajdonít s ezért gyöngéd megilletésnek mond. A harmadik az, hogy Isten őt önmagához hasonlította, s ezzel az ajándékkal a lélek bőven meg van jutalmazva. Ezt az Atyának tulajdonítja, azért mondja nyájas kéznek. S bár itt a hatások különbözősége alapján mind a hármat megemlíti, azért mégis csak eggyel beszél, mondván: életté változtattad, mégpedig azért, mert mindhárman együttesen cselekszenek, s így helyesen tulajdonít mindent egynek és mindent mindhármuknak. (ÉSz 2,1)

Ó édes égetés!

       Ez az égetés itt, mint mondottuk, a Szentlélek, mert amint Mózes mondja ötödik könyvében: „A mi Urunk, Istenünk emésztő tűz” (4,24), tudniillik a szeretet tüze, amely végtelen erejű lévén, mérhetetlen hatalommal képes a lelket megemészteni és önmagává átalakítani, ha egyszer azt megérintette. (ÉSz 2,2,)

      Mivel pedig ez az isteni tűz ebben az esetben a lelket önmagává alakította át, az nemcsak érzi az égetést, hanem a maga egészében e hatalmas tűz égetésévé válik. (ÉSz 3,3)

      Így tehát ez a boldog lélek, aki oly szerencsés volt eljuthatni eddig az égetésig, mindent tud; mindent élvez; mindent megtesz, amit akar és sikerül neki; Mert ez a lélek az, akiről az apostol azt mondja: „A lelkiember mindent megítél és ő senkitől sem ítéltetik meg”. (1Kor 2,15) És ismét: „A lélek átvizsgál mindent, még Isten mélységes titkait is” (uo. 10). A szeretetnek ugyanis az a sajátsága, hogy Kedvesének összes kincseit átkutatja. (ÉSz 2,4)

Ó kedves, drága seb!

      Az előbbiekben a lélek az égetéssel beszélt, most pedig az égetés okozta sebhez intézi szavait. (ÉSz 2,6)

      A szeretet égési sebét nem lehet mással meggyógyítani, hanem csakis magával ugyanazzal az égetéssel, amely okozza. Az gyógyítja, s mialatt gyógyítja, újra okozza, mert a szeretet-égetés valahányszor érinti a szeretet sebét, mindig nagyobb szeretet-sebet ejt. (ÉSz 2,7)

      Úgy kell fölfognunk a dolgot, hogy ez az égetés és sebzés a legmagasabb fok, amelyre csak az ember ebben az állapotban följuthat. (ÉSz 2,8)

      Van azonban a lélek égetésének egy más, igen magasztos alakja, mely értelmi látomás kíséretében történik: a szívsebzés (Avilai Szent Teréz tapasztalatát írja le). Kevés lélek jut ily magasra. Egyesek azonban eljutottak idáig, akiknek az volt a rendeltetésük, hogy erényük és szellemük fiaik révén elterjedjen (vagyis a rendalapítók kapnak ilyen kegyelmeket, mint például Szent Terézia Anyánk, Assisi Szent Ferenc), amennyiben Isten a rendi szellem zsenge korában, többé vagy kevésbé árasztja el lelki kincsekkel és erényekkel a rendfőket aszerint, amint az ő tanításuk és szellemük nagyobb vagy kisebb számú utódoknak van hivatva örökségül szolgálni. (ÉSz 2, 12)

      Nézzük, mit tesz a Szeráf. Sem többet, sem kevesebbet, mint hogy valósággal sebet ejt a szellem bensejében. Ha azután Isten olykor megengedi, hogy annak a belső sebzésnek hatása külsőleg is megnyilvánuljon, tudniillik az érzéki részben, akkor a seb a testen is megjelenik, amint például megtörtént Assisi Szent Ferenccel. Midőn ugyanis a Szeráf megsebezte lelkét az öt szent sebbel, ez a hatás külsőleg is jelentkezett, mert a testére is rányomta azokat, megsebezve azt is; mégpedig a szeretet nyilával sebezte meg éppúgy, mint a lelket. (ÉSz 2,13)

      Így volt ez Szent Pálnál is, aki lelkében oly részvéttel viseltetett Krisztus Urunk szenvedése iránt, hogy annak fájdalmait testében is érezte, amint ez kitűnik a galatákhoz írt levelének e szavaiból: „Én az Úr Jézus bélyegeit viselem az én testemen”. (ÉSz 2,14)

15 perc elcsendesedés, ima...

Befejezés:

Hálaadás. Veni Creator Spiritus himnusz (Teremtő Lélek, jöjj közénk...) ÉE 123 (197. oldal)