Hatodik nap

Boldog Batthyány-Strattmann László örök életbe vetett reménye   

Olvasmány: Jel 14, 1-3:
      „S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki homlokán viselte a nevét és Atyjának a nevét. Aztán szózatot hallottam az égből, mint a nagy vizek zúgását, vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer.” 

      Ödön fia halála után, a hátrahagyott kottái között Isten Szolgája talált egy verset, melyet a megboldogult súlyos betegsége előtt néhány héttel zenésített meg:
„Fáradt vagyok, a ringó ágak 
Úgy csalogatnak pihenésre! 
És te én lelkem hová, hová? 
Magasan szálló felhők fölé;
Odavisz engem, mert fáradt vagyok
Az Örök Szeretet, övéi közé!” 

      A gyászoló édesapa szíve tele volt megnyugvással, és ezt a megnyugvást éppen az örök életbe vetett szilárd reménye adta meg neki. 
      Minden szenvedését, de különösen halálos betegségének nagy megpróbáltatását is a mennyország reményének fényében viselte el.
      Nem a panasz vagy a türelmetlenség hangzik ki gyermekei nevelőnőjéhez írt leveléből, hanem a béke és a megnyugvás Isten akaratában: „... tizenegy hónap óta sokat, bizony nagyon sokat szenvedek... sokkal könnyebb volt az Úristenért betegeket gyógyítani, mint éjjel-nappal szenvedni. De Isten elsősorban jó Atya, ki annyira sok örömet és békességet ad nekem, hogy csak nagy hálával lehetek iránta, aki mindenesetre még a temérdek fájdalmaimat is szeretetből küldi.” 
      Reményét, hogy az Isten letöröl szemünkről minden könnyet és kárpótol a földi szenvedésért majd az Ő országában, és a szenvedés az Isten szeretetének jele, napi imáiban is kifejezésre juttatta. Húga arról értesít róla írt könyvében, hogy betegágyán látogatói előtt is hangosan így imádkozott:
      „Édes Jézus, add, hogy napról napra jobban szeresselek. Istenem, most érzem, hogy szeretsz engem, és én bízom Tebenned.  – És sokszor mondta látogatóinak: Kimondhatatlanul szenvedek. Sohasem hittem volna, hogy ember képes legyen ennyi fájdalmat elviselni. De jól van ez így, minden jó, amit Isten tesz.” Más helyen saját tapasztalatát írja le: „Fájó szívvel néztem, hogy szántja végig arcát a szenvedés, s hogyan peregnek végig a szenvedés szülte könnyek, és akkor arra gondoltam, hogy most születik meg a jóságos testvér lelke a mennyország dicsőségének.” 
      A nagybeteg Isten Szolgája Jézussal viselte a keresztet, és hitt abban, ha vele szenvedünk, vele is fogunk megdicsőülni. Ugyancsak húga ír erről:
      „Két nappal halála előtt, az utolsó találkozásnál, látta, hogy aggodalommal van tele a szemem, és sietett megnyugtatni:
       – Tudod, hogy én nagyon boldog vagyok? Kegyetlenül szenvedek, de szeretem szenvedéseimet, és jól esik, hogy Krisztusért viselhetem.” 
      Az örök élet reménye azonban nemcsak közvetlen halála előtt jelentkezett nála, mint szenvedéseiben vigasztalás, hanem egész életét betöltötte a Megdicsőült Egyház tagjaival való találkozás öröme. Erről az 1926. november 1.-i naplójegyzete így tanúskodik: 
      „Mindenszentek. Kedves nap: hisz legszűkebb családunkban is három gyerek van, aki Isten jóságából a mindenszentekhez számít. – Ödön az ő csodálatos halálával, a kis Mizike, aki ártatlan angyalként halt meg, és a legkisebb, Karli, néhány naposan én kereszteltem meg. És milyen számolatlan sok, kanonizálatlan szent volt és van ezen a világon! Csodálatos lesz majd egyszer mindezeket viszontlátni az ég ragyogásában.” 

Könyörögjünk!
Istenünk! Te Szent Fiad által megnyitottad
az utat nekünk mennyei országod felé.
Tudjuk, hogy ez az út kereszthordozás Krisztussal
itt a földön, amely Vele éri el célját a mennyben.
Boldog László Szolgád, az örök élet reményében
hősies lélekkel viselte el a szenvedés és a halál gyötrelmét,
mert keresztjét Jézussal hordozta.
Add, kérünk, hogy példáját követve
türelmesek legyünk szenvedéseinkben
és megbékéltek halálunkban.
Krisztus, ami Urunk által. Amen.

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

Ima a szenttéavatásáért
Szűzanyánk és Szent József, pártfogástokba ajánljuk
Boldog Batthyány László szenttéavatási ügyét!
Boldog Batthyány László, Isten Szolgája!
Pártfogold Isten előtt kérésemet!