Első nap – Szent Teréz és a lélek

Elmélkedés:

Az embert a lélek teszi emberré. Ezzel emelkedik az egész teremtett világ fölé igen magasra, úgyhogy csak alig kisebb az angyaloknál.

A lélek értékét senki Szent Teréznél jobban föl nem fogta. Szépsége és fönsége úgy állott előtte, mint amelyért mindent oda lehet adni. A Szentírás igéjének eleven erejével érezte és vallotta, hogy csak egy a szükséges: a lélek üdvözülése, azaz egyesülése Istennel az egész örökkévalóságra, s ha lehet, minél nagyobb mértékben már itt a földön. Tanította, példájával és szavával, hogy csak ezért kell élni. „Legyetek tökéletesek, miként mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48)

Kérjük Szent Teréz áldott lelkét, tanítson mennyei tudományára bennünket, szegényes lelkű földi tisztelőit, hogy legyünk tisztában legnagyobb kincsünk értékével: azzal, hogy gyémántpalotát hordozunk hívságos, romlandó testünkben, amelyben a fönséges Isten lakozik. Lelkünk megbecsülése lesz az Ő igazi tisztelete.

Imádság: 

Könyörögjünk! Ó, nagy Isten, aki olyannyira tudsz bennünket szeretni, hogy szívesen lakozol a mi szegény lelkünkben és azt kristálypalotává, gyönyörűséges Paradicsomkertté varázsolod megszentelő jelenléted által. Szent Teréz érdemeire kérve kérünk, méltóztassál megadni nekünk a kegyelmet, hogy elforduljunk mindentől, ami mulandó, test vagy világ, s egyedül lelkünk üdvözülésére vessük minden gondunkat, hogy mindenkor hálás és alázatos szívvel köszönthessük a Te végtelen hatalmadat és jóságodat; aki élsz és uralkodsz mindörökkön örökké!

Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség