ZÁRÓ DOXOLÓGIA

2855 A "Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség" záró doxológia bennfoglalt értelemmel megismétli a mi Atyánkhoz intézett első három kérést: Nevének megdicsőítését, Országának eljövetelét és üdvözítő akaratának hatalmát. Ez az ismétlés azonban az imádás és a hálaadás formájában történik, mint a mennyei liturgiában. [151] E világ fejedelme hazug módon magának tulajdonította a királyság, a hatalom és a dicsőség e hármas titulusát; [152] az Úr Krisztus azonban visszaadja ezeket Atyjának és a mi Atyánknak mindaddig, amíg át nem adja Neki az Országot, amikor az üdvösség misztériuma végleg beteljesedik és Isten lesz minden mindenben. [153]

2856 "Az imádság végén azt mondod: »Amen«, ezzel az Amen-nal, mely azt jelenti: »úgy legyen!«, [154] megpecsételed mindazt, amit ez az Istentől kapott imádság tartalmaz." [155]

Összefoglalás

2857 A "Miatyánk" imádságban az első három kérés tárgya az Atya dicsősége: a Név megszentelése, az Ország eljövetele és isteni akaratának teljesedése. A másik négy kérés vágyainkat tárja az Atya elé: e kérések életünk táplálására, bűntől való gyógyítására, illetve a Jónak a Rossz fölötti győzelméért vívott küzdelmünkre vonatkoznak.

2858 Amikor azt kérjük: "Szenteltessék meg a te Neved", belépünk Isten tervébe, ami arra vonatkozik, hogy megszenteltessék az Ő -- Mózesnek, majd Jézusban kinyilatkoztatott -- Neve részünkről és mibennünk éppúgy, mint minden népben és minden egyes emberben.

2859 A második kéréssel az Egyház elsősorban Krisztus visszatérésére és Isten országa végső eljövetelére tekint. Azért is imádkozik, hogy Isten országa életünk "mai napján" gyarapodjék.

2860 A harmadik kérésben arra kérjük Atyánkat, hogy akaratunkat kapcsolja össze Fia akaratával, hogy üdvözítő terve a világ életében megvalósuljon.

2861 Amikor a negyedik kérésben azt mondjuk -- közösségben testvéreinkkel --, "add meg nekünk", gyermeki bizalmunkat fejezzük ki mennyei Atyánk iránt. A "mindennapi kenyerünket" az élet fenntartásához szükséges táplálékot és az Élet Kenyerét is jelenti: Isten Igéjét és Krisztus Testét. Isten "mai napján" fogadjuk mint elengedhetetlenül szükséges, az Ország lakomájának lényeg fölötti (super-substantialis) táplálékát, amit az Eucharisztia elővételez.

2862 Az ötödik kérés Isten irgalmát kéri megbántásainkért, ami azonban nem tud szívünkbe hatolni, ha meg nem tanulunk Krisztus példája szerint és az Ő segítségével megbocsátani ellenségeinknek.

2863 Amikor azt mondjuk: ne vigy minket a kísértésbe, kérjük Istent, ne engedjen olyan útra térnünk, mely bűnbe visz. Ez a kérés a megkülönböztetés és az erő lelkét esdi; könyörög a virrasztás kegyelméért és a végső állhatatosságért.

2864 Az utolsó kérésben -- "de szabadíts meg a Gonosztól" -- a keresztény ember az Egyházzal együtt imádkozik Istenhez, hogy nyilvánítsa ki a Krisztus által már elért győzelmet "e világ fejedelme", a Sátán, az angyal fölött, aki személy szerint szembeszegül Istennel és az Ő üdvözítő tervével.

2865 A záró "Amen"-nal, "Fiat"-unkkal a hét kérésre mondjuk: "Úgy legyen...".