V. A Szentírás az Egyház életében

131 "Isten igéjében akkora erő és hatékonyság van, hogy az Egyháznak támasz és életerő, az Egyház gyermekeinek erő, lelkének táplálék, lelki életének tiszta és el nem apadó forrása." [111] "Krisztus hívei előtt szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz." [112]

132 "A Szentírás tanulmányozása legyen a hittudomány lelke. A Szentírás szavából táplálkozik és virágzik az ige szolgálata is, tudniillik a lelkipásztori prédikáció, a katekézis és minden keresztény tanítás, amelyben előkelő hely illeti meg a liturgiában elhangzó homíliát." [113]

133 Az Egyház "nyomatékosan buzdítja és sürgeti (...) az összes Krisztus-hívőket, hogy a Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg »Jézus Krisztus fönséges ismeretét« (Fil 3,8). »Mert aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust«." [114]

Összefoglalás

134 Minden isteni Írás egy könyvet alkot, és ez az egy könyv Krisztus, "mert minden isteni Írás Krisztusról beszél, és minden isteni Írás Krisztusban teljesedik be". [115]

135 "A Szentírás Isten igéjét tartalmazza, és sugalmazott lévén, valóban Isten szava." [116]

136 A Szentírásnak Isten az emberi szerzőket sugalmazó szerzője. Bennük és általuk Ő cselekszik. Így írásaik tévedés nélkül tanítják az üdvös igazságot. [117]

137 A sugalmazott írások értelmezésének elsősorban arra kell figyelnie, amit Isten a szent szerzők által a mi üdvösségünkért ki akart nyilatkoztatni. Ami a Szentlélektől ered, csak a Szentlélek tevékenysége által érthető meg teljesen. [118]

138 Az Egyház az Ószövetség 46 és az Újszövetség 27 könyvét fogadja el és tiszteli sugalmazottnak.

139 A négy Evangéliumnak központi helye van, mert központjuk Jézus Krisztus.

140 A két szövetség egysége Isten tervének és kinyilatkoztatásának egységéből következik. Az Ószövetség előkészíti az Újat, ez pedig beteljesíti az Ószövetséget; kölcsönösen megvilágítják egymást; mindkettő Isten valóságos Igéje.

141 "Az Egyház mindenkor úgy tisztelte a Szentírást, mint magát az Úr testét"; [119] mindkettő táplálja és vezérli az egész keresztény életet. "A te igéd lámpás a lábaimnak és világosság ösvényeimnek" (Zsolt 119,105). [120]