Janka Ferenc atya elmélkedése Jézus tüzeÉvközi 20. vasárnap

Napi Ima8 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
11
Janka Ferenc atya elmélkedése Jézus tüze Évközi 20. vasárnap

Jézus örömhírében egyszerre ragad meg bennünket az evilági, emberi valóság és az isteni eredetiség. A teremtett világban és az Ószövetségben elkezdődő kinyilatkoztatással való folytonosság és a csak általa és benne megjelenő újdonság. Így van ez a tűzre utaló rövid és talányos kijelentésében is. „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon.”

A tűz megismerése és felhasználásának képessége kétségtelenül fontos szerepet játszott az emberi civilizáció kialakulásban, fennmaradásában és fejlődésében. A tűz lehet veszélyes és félelmetes, de hasznos és kellemes is. Szörnyű a vulkánkitörések, a villámok és tűzvészek pusztító ereje, de az életet szolgálja a világításra, melegítésre és az ételkészítésre szolgáló tűz. Az emberiség fejlődése során is megmaradt ez a kettősség. A megolvasztott fémekből készültek a mindennapi tevékenységeket megkönnyítő használati tárgyak, de az egyre nagyobb tűzerővel rendelkező egyre pusztítóbb fegyverek is.

A tűz nemcsak a hétköznapi életben, hanem az ember lelki világát tükröző irodalmi művekben is fontos szerepet játszik. Az embereknek tüzet hozó Prométheusz mitológiai alakja és sorsa is kettős. A pogány, görög világ, amely megálmodta, egyszerre kelt bennünk rokonszenvet és megütközést. A velünk, földi halandókkal sorsközösséget vállaló, és értünk emberekért áldozatot vállaló, lázadó titán a legmélyebb vágyainkat érinti meg. De az emberekre irigy, olimposzi istenek, akiktől a tüzet el kell lopni, ráadásul ezt kegyetlen büntetéssel torolják meg, csak elutasítást érdemelnek.   

A költészetben a tűz gyakran a szerelemre utal. Gondoljunk csak Petőfi verses tündérmeséjének, a János vitéznek, kedves soraira. A tüzesen sütő nyári napsugárra, mely fölöslegesen tűz a juhászbojtárra, mert

 „Szerelem tüze ég fiatal szivében,

Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.”

Nagy László Tűz című versében ez a gyönyörűség minden jó forrása és foglalata. A fagyok felett győzedelmeskedő életé. Az unalomba vénülő közönyt nem tűrő érdeklődésé. Az anyagiasságot felülmúló emberségé. A megalkuvást nem ismerő becsületé. A diktatúrák vörös tilalmai ellen lázadó piros, tündéri ifjúság örök ünnepéé.

„tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess tündér-pirosba,
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjúság királya,
tűz!”

A Szentírásban is tetten érhető a tűz több jelentésrétegű valósága. Hordozhatja az élő Isten kinyilatkoztatását ugyanakkor lehet a szent Isten tisztaságot követelő megnyilvánulása. Máskor pedig pusztító tűz, ami Istennek a bűnnel és a megátalkodott bűnössel szembeni kérlelhetetlenségét fejezi ki.

A tűz jele az Ábrahámmal kötött szövetség óta ott fénylik Isten választottaival való viszonyában (Ter 15,17). Ennek a bibliai kinyilatkoztatásnak azonban semmi köze a természetfilozófiákhoz vagy a tüzet istenítő vallásokhoz. Izrael hitében a tűz nem egy imádandó természeti elem, hanem jel, amelyen túl kell haladni, hogy találkozzanak Istennel. Jahve mindig személyes párbeszéd révén mutatkozik meg akkor is, ha „a tűz alakján keresztül” szól.

Jézus egy új korszakot nyit meg, ami a tűzzel kapcsolatos kijelentéseiben is tetten érhető. Nem olyan tűzzel keresztel, amilyet Keresztelő János gondolt. Ellenállt a Mennydörgés Fiainak, akik tüzet akartak lehozni az égből a barátságtalan szamaritánusokra. Másként teljesítette be János jövendölését. Kereszthalála és feltámadása volt az ő Lélekben és tűzben való keresztsége. Ebbe kellett bemeríttetnie. Ennek tüzét hozta a földre. Ezt akarta lángra lobbantani.

Az Egyház ebből a tűzből él. Krisztus áldozatának erejéből tüzesíti át a világot. Ez kezdett izzani az emmauszi vándorok szívében, amikor a Feltámadottal beszélgettek az úton (Lk 24,32). Ez szállt le Pünkösdkor az összegyűlt tanítványokra. (ApCsel 2,3). Mennyei tűz ez. Elsősorban nem az ítéleté, hanem az istenjelenéseké, a teofániáké. Beteljesíti a Lélekkel és tűzzel való keresztséget (ApCsel 1,5). Annak a Léleknek a tüze, aki a szeretet maga. Az Énekek éneke ezt mondja róla: „A szeretet Jahve lángja. Tengernyi víz sem tudja kioltani a szerelmet. (Vö.: Én 8,6k). A pünkösdi események megmutatják, hogy mi a küldetése: átalakítani azokat, akiknek minden nemzetben el kell terjeszteniük a Szeretet, a Lélek nyelvét.

A keresztény élet e titkos áldozat tűzének jegyében áll. Ez már nem Mózes égő, de el nem égő csipkebokrának tüze és több, mint az Izajás ajkát megtisztító parázsé. A három személyben egy Isten emésztő tüze, amelyben a mi életünk is Istennek tetsző okos áldozattá, szellemi istentiszteletté válhat.

A zseniális francia polihisztor, Blaise Pascal 1654. november 23-a éjszakáján találkozott ezzel a tűzzel. Emlékeztető feljegyzését, a híres Memorial-t élete végéig házikabátjába varrva hordta.

„TŰZ”
„Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene,
nem a filozófusoké és a tudósoké. 
Bizonyosság. Bizonyosság. Átélés. Öröm. Hála.  
Jézus Krisztus Istene.
A te Istened az én Istenem.
Öröm. Öröm. Öröm. Örömkönnyek…
Jézus Krisztus.
Jézus Krisztus.
Add, hogy soha el ne szakadjam tőled…”
 

 

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."