Janka Ferenc atya elmélkedése Isteni intenzitásÉvközi 19. vasárnap

Napi Ima9 imádkozás /layout/img/logo.png

Aug
04
Janka Ferenc atya elmélkedése Isteni intenzitás Évközi 19. vasárnap

A várakozásra, éberségre és a felelős gondoskodásra felszólító jézusi tanítás újra meg újra szembesít bennünket köznapi életvitelünk hiányosságaival. Önkéntelenül is megkérdezzük tehát magunktól, miként fejlődhetnénk és hogyan érhetnénk el tartós javulást ezeken a területeken?

Dosztojevszkij „A félkegyelmű” című regényében Miskin herceg is hasonló dilemmáról beszél. Nagy szenvedéllyel meséli el egy halálraítélt és röviddel a kivégzése előtt fölmentett rab tapasztalatát. A fogoly az ítélet végrehajtásáig hátralévő percekben a létezés ezerszeresre fokozódó intenzitását éli meg. Az élet elképesztő erővel, olyan élesen tolul tudatába, hogy szinte fáj. „Mi lenne, ha nem halnék meg?! Mi lenne, ha visszanyerném az életet?! Micsoda végtelenség?! És ez mind az enyém lenne! Akkor minden percet örökkévalósággá változtatnék, nem vesztegetnék el semmit, minden percet számon tartanék, és egyet sem fecsérelnék el hiába!”

A drámai helyzet tragikumát az élmény önéletrajzi vonatkozása fokozza. Az író, feleségének később így emlékezett: A kivégzéshez oszlophoz kötöttek minket. „Mennyire szerettem volna élni, Istenem!… És egyszerre csak a takarodó kürtjele harsant. Felfigyeltem. Társaimmal együtt eloldoztak bennünket az oszlopoktól, visszavezettek minket a táborba és felolvasták az új ítéletet. Engem négy év kényszermunkára ítéltek. Soha nem volt boldogabb nap életemben!”

A regényben aztán egy beszélgetőtárs kérdésével folytatódik a beszámoló.

– És mit csinált aztán ezzel a kinccsel a barátod, miután visszakapta? Számon tartott minden pillanatot?

– Ó, nem... Egyáltalán nem úgy élt, és sok-sok pillanatot elveszített.”

Dosztojevszkij emberi létezésünk két szélsőértékének feszültségét tárja elénk. A halálraítélt kétségbeesett élni akarásának fokozhatatlan intenzitását és a mindennapokban élő, közömbös ember renyhe érdektelenségét. Nem véletlen, hogy Pilinszky János is arra következtetésre jut, hogy az embernek egy halálraítélt fogoly utolsó perceinek hevületével kellene élnie az életét.

A létezés intenzitására való törekvésre nem csak az irodalomban, hanem a vallásbölcseletben is találunk párhuzamokat. A buddhista aszkéta az evilági vágyak kínzó közönségességétől menekül. Az öntudat kialvásában, a Nirvánában remél szabadulást. A jámbor hindu a Világlélek és az egyéni lélek, a Brahman és az Atman azonosságának titkos életenergiáját kutatja. Így akar az evilági látszatok, a máják, színjátéka mögé jutni. A muszlim misztikus a külső hajszából kiábrándulva befelé fordul és a misztikus elragadtatást keresi.

Ezek az éppen csak megemlített irodalmi és vallásfilozófiai példák egyrészt tiszteletet parancsolnak, másrészt igényt ébresztenek bennünk életünk intenzitásának fokozására. Nagy kérdés persze az, hogy az ember egyáltalán képes-e tartósan ilyen feszültség elviselésére? Számunkra azonban még fontosabb, hogy Jézus éberségre hívó tanítása hogyan viszonyul a halálfélelem árnyékában megfoganó élni-, és életben maradni akarás vágyához vagy a különböző vallásokban megnyilvánuló transzcendencia-keresésekhez.   

Látunk párhuzamokat. Ugyanakkor egyszerre bátorító és vigasztaló különbségeket is. A halálraítélt félelemből fakadó életigenlésével szemben Jézus többször is a gazda érkezésére várakozó életstílus boldogságára utal. „Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál.” Talán kevésbé feltűnő, mégis fontos, hogy ezek a szolgák nem csak azért boldogok, mert képesek voltak ébren maradni, hanem azért is, mert amire várniuk kellett nem valamilyen személytelen esemény, hanem az ő uruk, aki „asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik”. Figyelmük nem félelemből fakad tehát, hanem egy találkozás reményéből. A tolvaj emlegetése sem ijesztgetés, hanem csak a lankadásra hajlamosító kiszámíthatóság hamis bizonyosságától akar megóvni.

A nem keresztény vallások életintenzitás keresésével kapcsolatban is van egy alapvető különbség. Az előbbiek elsősorban emberi erőre, aszkézisre, jámborságra alapoznak. Jézus ezzel szemben - a hű és okos sáfár példájával - a személyes kapcsolatok fontosságáról tanít. A másokról való gondoskodás feladatát hűségesen teljesítő szolga boldogsága az, hogy hazatérő ura ebben a tevékenységben találja. Az, hogy minden vagyonát rábízza, csak a minden elképzelést felülmúló ráadás.

A készenlét, az éberség és a felelősség fontosságáról szóló rövid evangéliumi tanítást egy rendkívüli jelentőségű összegzés koronázza meg. Az arányosság elve. A negatív és pozitív oldalról is megvilágított gondolat ismétlése jól az emlékezetünkbe akarja vésni az igazságos mérték fontosságát. A büntetést érdemlő szolgák közül kisebb verést kap az, aki nem ismerte ura akaratát, nagyobbat, aki ismerte. Sokat követelnek attól, aki sokat kapott, és többet kérnek számon attól, akire többet bíztak.

Jézus irgalmas és igazságos emberszeretete megóv bennünket az aránytalanságoktól. Nem engedi, hogy magunkat a számonkérésnélküliség életidegen és életellenes önáltatásába ringassuk. A számadás személyre szabottsága révén pedig megóv az önbíráskodás túlzott szigorától is.  

Tanítása elmélyíti és megtisztítja az irodalmi és vallásfilozófiai impulzusokat. Mert a keresztény életintenzitás forrása nem a rettenet, hanem az Úrral való találkozás örömteli meglepetése. Az evangéliumi éberség és felelősség forrása nem az egyéni erőlködés, hanem a másokról való hűséges gondoskodás. Végül a számonkérésünk alapja sem valamilyen tőlünk idegen és teljesíthetetlen elvárás lesz, hanem a mi Üdvözítőnk emberi arányainkat és intenzitásra való képességünket mérhetetlenül felülmúló szeretete.

 

 

 

Kattintással jelezd, ha együtt imádkozol velünk!
Ezt az imát 0 alkalommal imádkoztad el.
Ezt az imát még nem imádkoztad el!

További imák

Küldetésünk

Amikor a szeretet és a béke nyelvét használjuk, ez lehetővé teszi számunkra, hogy párbeszédet folytassunk másokkal, még azokkal is, akik különböznek tőlünk. Ezzel a párbeszéddel kezdjük jobban megérteni egymást, lehetővé téve számunkra, hogy kövessük Jézust egy békésebb világ megteremtésében. ​​​​​​A Kattints és Imádkozz egy lehetőség, hogy a most élő generációk a digitális világban megváltozzanak. "Isten hűséges és a reményünk benne olyan, mint egy szilárd horgony az égben."